Reflektorfényben

Kis bevezetés...
Klaudy vagyok, de a sztoryban Kitty lesz a nevem.
Magyarországon élek, míg nem kapok egy meghívást...modellszerződéssel egybekötve.
A TH az első párrészben még nem jelenik meg, majd utána.
Ha akartok, írjatok mailt: k_klaudia@vipmail.hu
Remélem tetszeni fog a sztory! =)
_____________________________________________

Már kicsi korom óta arról álmodtam, hogy modell leszek...esetleg énekesnő. De jobban érdekelt a modellkedés. A szüleim eleinte nem vettek komolyan, mert 10-11 évesen még minden gyerek álmodozik...amik idővel elmúlnak. De az én álmom nem múlt el. Fashion Dance-re jártam 1 évig, ami félig-meddig modellképző is volt.
Ezután 13 évesen részt vettem egy Mc Donald’s-os reklámválogatáson. Az egészet egy viccnek szántam, gondoltam hogy nincs semmi esélyem…hiszen rengeteg ember jelentkezett. Majd pont én? De kipróbáltam, és 2 hét múlva felhívtak, hogy több ezer ember közül kiválasztottak 16-ot, és az egyik én vagyok. Megkaptam a jutalmat, benne voltam a reklámban, és hihetetlenül boldog voltam. Ezután egy nagyobb városba költöztünk.
(Eddig ez a rész a valóság. Tényleg szerepelek a mostani Mc-s reklámban =D Most jönnek a kitalált cuccok)
Ahol jelentkeztem egy modell ügynökséghez. Behívtak felvételre, fotózásra, beszélgetésre. Minden jól. Kaptam egy kisebb szerepet az egyik tinimagazinnál. Egyre jobban kezdtem megszeretni a modellkedést. 2 év után, már egyre több szerepem volt. Sokat kell dolgoznom, de szeretem és csinálom. Van, mikor több óráig eltarthat egy fotózás, mert rengeteg ruhát kell átvennem csúcsidő alatt. Nem szabad húzni az időt, mert a fotósok és különböző segítők sem érnek rá örökké.
És most 16 évesen mégis egy repülőn ülök a modellügynökség egyik 23 éves férfi modelljével. Máténak hívták. Őt küldték ki mellém hogy vigyázzon rám. Elvégre egy még kiskorú nem mehet csak úgy egy idegen városba felügyelet nélkül. Németországba tartunk.
Nemrég kérték fel a modellügynökségemet, hogy küldjenek egy 16-17 évest, mert szükség lenne rá a kifutóra. Egy eléggé felcsapott divatbemutatóra megyek. Eddig 1x voltam kifutón, akkor is az ilyen kisebb bemutató volt. Ez viszont nagy lesz, és eléggé be voltam rezelve. 3 hét múlva lesz. Addig sok előkészítő lesz, mert 16-19 évesek lépnek fel, és nekünk kell a bíztatás.
- Kitty! Várj már! – kiabált utánam Máté már a német reptéren – Hova sietsz? Lesz még időd körülnézni.
- Tudom…de tudod hogy én mindig sietek. – mosolygok
- Hát persze. És ezt utálom. – rázza a fejét
- Hm…lesz még időd megszokni. – nevetek
- Ha-ha – vág egy gúnyos arcot
- Szóval akkor hogy is jutunk el a hotelbe? – kérdeztem
- Hát…taxival. – Máté
- Utálom a taxikat – húzogattam a számat
- Ez van – von vállat, majd indult előre a bőröndjeinkkel, én meg egy kis fáziskésés után követtem.
Fogott egy taxit, oda adta neki a hotel nevét és címét, majd indultunk is. Az úton csak néztem ki az ablakon. Figyeltem az emberek viselkedését…a boltokat. Meg hát persze a plázát kerestem a szememmel. :D Kb. 10 perc múlva már ott voltunk. Hát elég jó kis hotel volt J
- Egy kétágyas lesz – mondta Máté már a recepción. Természetesen már németül volt minden.
- Igen, azt hiszem maguknak van kivéve egy egész hónapra – mondta a csajszi
- Igen – Máté
Én közben csak nézelődtem a hotelben.
- Köszönjük. – csak ezt hallottam Mátétól, majd húzott magával
- Na, megyek már! – rántottam ki a kezem az övéből
- Látom nagyon tetszik a hely. Mindig nézelődsz – mosolyog
- Csak szokatlan. De még mindig szívesebben mennék New Yorkba…vagy Tokióba. Szeretem a tömeget és a magas felhőkarcolókat. – álmodoztam xD
- Jah, tudom. – Máté – A 4.-en leszünk. A 280-as szobában.
- Oké. Erkély van? – kérdeztem nagy szemekkel
- Van – nevet
- Jeah! – vigyorgok
- Nyugi…majd megyünk bulizni…de előbb pakoljunk le! – Máté
- Na azért! – én – Figy! Te ugye voltál már ilyen nagyobb bemutatókon?
- Ahha – bólogatott
- És milyen pontosan? – kérdeztem
- Na itt a szoba. Gyere! – húzott be magával – Amúgy teljesen már a férfi és a női modelleknél. A nőknek nehezebb. Csak annyit tudok erről. – mondta miközben alaposan szétnézett a lakosztályban – Hát ez király!
- Enyém a belső ágy. – vetettem rá magamat – Huh már! Milyen puha – kényelmesedtem el
- Már az erkély nem is érdekel? – vigyorog
- Majd. Ráér az. – vonok vállat
- Akkor ma mit akarsz csinálni? – kérdezte, miközben ő is helyet foglalt az ő ágyán, majd pakolni kezdett
- Azt, amit te most. De előbb alszok. Majd élek holnaptól. – én
- Tőled mit vár az ember… - nevet
- Jól van na! – nézek rá szúrósan
- Vacsorázni nem akarsz? – nem hagyna békén…^.^”
- Vacsorára max. 1 joghurtot eszek. Az meg nincs – vonok vállat
- Te tudod. De én megyek enni valamit. Szija! – mondta, és már ment is ki

__________________________________
Folyt. köv.